Istoric (maghiară)

HODOS – BODROG-i SZENT KOLOSTOR (rővid torténeti leírás)

A Hodos – Bodrogi kolostor, hazánk egyik legrégebbi szerzetesi intézménye.

Arad várostól 15 km távolságra fekszik, a Maros alsó szakaszán.

Egy régi helyi hagyomány szerint, azt mondják hogy a kolostort a kőrnyékbeli hívők alapították. A hagyomány azt vallja, hogy egy pásztor csordájából, az egyik bika a Csodatévő Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló szentképet túrta ki egy főldbucka alól és azon a helyen ahol a szentképet megtalálták, ott építették meg a kolostort.

A hagyomány adatainak megerősítése végett, a kolostor templomában ma is őrzik a bika fejét amely a szentképre rátalált, valamint a Csodatévő Szűz Mária szentképet is.

A kolostor létezését igazoló első dokumentum 1177-ből való, egyes helyi tőrténészek információi szerint már a XI.-dik században léteztek Hodos – Bodrogon „gőrőg szerzetesek” (ortodoxok).

Egyéb igazolások találhatók külőmbőző 1213-ból, 1233-ból, 1278-ból, 1293-ból származó dokumentumokban, a Hodos elnevezés külőmbőző szóképzéseivel. 1446-ban általános elnevezése Bodrog lesz, de 1784-től együtt jelenik meg a Hodos – Bodrog elnevezés.

A jelenlegi templom a XIV-dik századból származtatik, trikónikus, bizánci stílusban épült, román kőből és téglából. A belsejét Nicodim Diacon festő díszítette festményekkel „a fresco” 1658-ban. 1938 és 1940 kőzőtt végeztek restaurációkat a festményeken, At. Damian és C. Cenan festők, valamint 2009-2010-ben Adrian Scarlatescu továbbá Marius Oprea restaurátorok. A bútorokat és az ikonosztázt, Ieronim Balintoni rendfőnők faragta 1940-ben.

A templom kívüről három oldalon van bevakolva, az északi falat nem vakolták be. Külső falmélyedásekkel van díszítve, egyeseket E. Profeta festő díszített „a fresco” festményekkel 1968-ban.

A XIX-dik század végén, az északi falon még látható volt a „Hodos – egumen Mihail 1523”, a déli oldalon pedig egy mélyedésben feljegyezték 1776-ot az egyik restauráció évét.

Az ajtók jelenlegi dombormü díszkeretét 1766-ban készítették (az évszám az ajtók főlé be van vésve), valamint két kőbe, az egyenes apszis külső részén a kővetkező feliratot vésték : „Nicolae Ioanovici írtam ide 1742” és „ Ioan Dregoevici, román pravoszláv (igazhitü)”.

1790 és 1976 kőzőtt a templomnak volt egy zárt pitvara is, melyet 2000-ben felújjítottak.

Az idők során sok személyiség volt, aki hozzájárult ezen műemlék fennmaradásához : Sava Brancovici- 1607, Sofronie, lippai és gyulai püspők- 1651, Isaia Diacovici – 1690, Eugeniu de Savoya, aki 1716-ban megvédelmezte a kolostort, Naum Ramniceanu, szerzetes- 1788, Nicolae Iorga- 1906 és sokan mások.

A régi épületek kőzül még megőrizték a harangtornyot, a rendfőnőki épületet és az északi oldalon a belső rész falának egy darabját.

A XVIII-dik században itt tanultak azok a fiatal szezetes nővendékek aki papok szerettek volna lenni, megemlítjók kőzülük Hodos-i Timotei, magiszter- 1714, valamint Gheorghe és Vicentiu rendfőnőkők. A szomszédos falvakból a parasztok gyerekei itt tanultak meg írni és olvasni.

A kolostor tulajdonában van még egy régi értékes egyházmüvészeti gyüjtemény.

Az utóbbi években felújjították az egész kolostori komplexumot, kialakítottak egy új belső részt, egy harang-tornyot és egy kaput.

Jelenleg a kolostorban 25-en élnek.

Főapát

Protosinghel Grigorie Timis

 

(Citit de 37 ori)